– ez a
lehető legkatolikusabb téma: Dicsértessék a Jézus Krisztus! (a görögkatolikus
forma: Dicsőség Jézus Krisztusnak!)
– a
Manna Percek Bibliakör, bár van benne beszélgetés, megosztás, illetve tanítás
is, de elsősorban imacsoportként, imaközösségként épül, mert közös a célunk:
együtt, testvéri közösségként bemenni Isten jelenlétébe, s ott Neki hálát adva,
Őt dicsőítve boldogan elidőzni, hogy a Szenttel lehessünk, Ő pedig mivelünk
– ez
természetesen tapasztalatot, élményt is jelent, de a cél nem maga az élmény,
hanem a kapcsolat Istennel
– a
nulladik lépés a Szentlélek-hívás: 1Kor
12,3b Senki sem mondhatja: »Jézus az Úr«, csakis a Szentlélek által.
– azután
következik a hálaadás
(eucharisztia), ami inkább Isten ajándékaira, és a dicsőítés (dicséret, magasztalás), ami viszont Isten személyére
tekint (vö. Barsi Balázs atya: Istentől Istent kell remélni!)
– a
dicsőítés oka/miértje: Isten erre teremtett, vagyis saját magának bennünket
– a zsoltáros válasza erre a miértre: Áldjátok
az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló (Zsolt 106,1); Dicsérjétek az Urat,
mert az Úr jó, zengjetek nevének, mert kedvességgel teli (Zsolt 135,3); Dicsérjétek
az Urat, mert jó neki zengeni, gyönyörűség hirdetni Istenünk dicséretét (Zsolt
147,1)!
– Szent Ágoston válasza erre a miértre (Vallomások, Heidl György fordításában):
Te vagy, aki fölindítasz, hogy gyönyörködjünk abban, ha téged dicsérünk, mivel
önmagadra (magadnak/magad számára) alkottál meg minket, és nyugtalan a szívünk,
amíg el nem nyugszik benned.
– a
kiskatekizmus válasza
erre a miértre: Azért élünk a világon, hogy Istent
megismerjük, szeretetét viszonozzuk, őt szolgáljuk, és ezáltal eljussunk a
boldog örök életre. Ezért életünk igazi célja Isten és az Ő világa. (…és
aki megismeri Isten, az dicsőíteni is fogja!)
– Isten
jelenléte a 100. zsoltár alapján hálaadással és dicsőítéssel érhető el
számunkra:
1Zsoltár.
Hálaadásra. 2Ujjongjatok
Istennek, minden földek, örvendezve
szolgáljátok az Urat, járuljatok
eléje lelkendezve! 3Tudjátok
meg, hogy az Úr az Isten: ő
alkotott minket és az övéi vagyunk, az ő
népe s az ő legelőjének nyája. 4Lépjetek
be kapuiba hálaadással, udvaraiba
magasztalással. áldjátok
őt, dicsérjétek nevét. 5Mert jó
az Úr; Örökké
tart kegyelme, nemzedékről
nemzedékre hűsége.
– ahhoz,
hogy be tudjunk menni Isten jelenlétébe, készségesnek kell lennünk Isten
akaratának teljesítésére: el kell határoznunk magunkat a bűnök elhagyására, majd
ki kell mondanunk, legalább magunkban, az imádság szavait (Itt vagyok, Uram, szeretnék belépni a Te jelenlétedbe, a Te
dicsőségedbe, és szeretnék Veled együtt lenni!)
– két
szempont Isten jelenlétében való tartózkodás kapcsán:
A. Isten teljesen
normális(!): mindig megszólítható, mindig kész velünk a kommunikációra, Önmaga
közlésére és a megbocsátásra, mi pedig, istengyermeki méltóságunkból fakadóan, képesek
vagyunk Istenre
B. Isten teljesen Szent(!): Kiv 3,5b Oldd
le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állsz, szent föld!