– ez a lehető legkatolikusabb téma: Dicsértessék a Jézus Krisztus! (a görögkatolikus forma: Dicsőség Jézus Krisztusnak!)
– a Manna Percek Bibliakör, bár van benne beszélgetés, megosztás, illetve tanítás is, de elsősorban imacsoportként, imaközösségként épül, mert közös a célunk: együtt, testvéri közösségként bemenni Isten jelenlétébe, s ott Neki hálát adva, Őt dicsőítve boldogan elidőzni, hogy a Szenttel lehessünk, Ő pedig mivelünk
– ez természetesen tapasztalatot, élményt is jelent, de a cél nem maga az élmény, hanem a kapcsolat Istennel
– a nulladik lépés a Szentlélek-hívás: 1Kor 12,3b Senki sem mondhatja: »Jézus az Úr«, csakis a Szentlélek által.
– azután következik a hálaadás (eucharisztia), ami inkább Isten ajándékaira, és a dicsőítés (dicséret, magasztalás), ami viszont Isten személyére tekint (vö. Barsi Balázs atya: Istentől Istent kell remélni!)
– a dicsőítés oka/miértje: Isten erre teremtett, vagyis saját magának bennünket
– a zsoltáros válasza erre a miértre: Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló (Zsolt 106,1); Dicsérjétek az Urat, mert az Úr jó, zengjetek nevének, mert kedvességgel teli (Zsolt 135,3); Dicsérjétek az Urat, mert jó neki zengeni, gyönyörűség hirdetni Istenünk dicséretét (Zsolt 147,1)!
– Szent Ágoston válasza erre a miértre (Vallomások, Heidl György fordításában): Te vagy, aki fölindítasz, hogy gyönyörködjünk abban, ha téged dicsérünk, mivel önmagadra (magadnak/magad számára) alkottál meg minket, és nyugtalan a szívünk, amíg el nem nyugszik benned.
– a kiskatekizmus válasza erre a miértre: Azért élünk a világon, hogy Istent megismerjük, szeretetét viszonozzuk, őt szolgáljuk, és ezáltal eljussunk a boldog örök életre. Ezért életünk igazi célja Isten és az Ő világa. (…és aki megismeri Isten, az dicsőíteni is fogja!)
– Isten jelenléte a 100. zsoltár alapján hálaadással és dicsőítéssel érhető el számunkra:
1Zsoltár. Hálaadásra. 2Ujjongjatok Istennek, minden földek, örvendezve szolgáljátok az Urat, járuljatok eléje lelkendezve! 3Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten: ő alkotott minket és az övéi vagyunk, az ő népe s az ő legelőjének nyája. 4Lépjetek be kapuiba hálaadással, udvaraiba magasztalással. áldjátok őt, dicsérjétek nevét. 5Mert jó az Úr; Örökké tart kegyelme, nemzedékről nemzedékre hűsége.
– ahhoz, hogy be tudjunk menni Isten jelenlétébe, készségesnek kell lennünk Isten akaratának teljesítésére: el kell határoznunk magunkat a bűnök elhagyására, majd ki kell mondanunk, legalább magunkban, az imádság szavait (Itt vagyok, Uram, szeretnék belépni a Te jelenlétedbe, a Te dicsőségedbe, és szeretnék Veled együtt lenni!)
– két szempont Isten jelenlétében való tartózkodás kapcsán:
A. Isten teljesen normális(!): mindig megszólítható, mindig kész velünk a kommunikációra, Önmaga közlésére és a megbocsátásra, mi pedig, istengyermeki méltóságunkból fakadóan, képesek vagyunk Istenre
B. Isten teljesen Szent(!): Kiv 3,5b Oldd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állsz, szent föld!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése