Jn 20,17 Jézus így szólt Mária Magdolnához az üres sírnál: »Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.«
Jn 20,26-29 26Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött – bár az ajtó zárva volt –, megállt középen, és így szólt: »Békesség nektek!« 27Azután azt mondta Tamásnak: »Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő!« 28Tamás azt felelte: »Én Uram és én Istenem!« 29Jézus erre azt mondta neki: »Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.«
Zsolt 139,4-5.8-10 4Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram. 5Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet… 8Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy. 9Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék, 10ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem. (Ezt szoknunk „kell”, mert ilyen a Mennyország!)
– A leghosszabb út a fej és a szív közötti út, vagyis az, hogy miután valaki eljutott oda, hogy létezik mindenható és örökkévaló Isten (l. előző alkalom), egy ennél is hosszabb és rögösebb úton, a személyes hit útján el kell jutnia oda, hogy ez az Isten személyes: elérhető számára, szereti őt és gondot visel rá.
– A vasárnapi kereszténység gyakran sajnos gyakorlati ateizmust is jelent: valaki elismeri ugyan Isten létét, és követ bizonyos vallási szabályokat és szokásokat, de az Istennel való kapcsolata nem elmélyült, stabil és személyes, vagyis nem érvényesül a mindennapokban. (Io sono cattolico, non un fanatico…)
– A személyes Isten-hit alapja az a tapasztalatokon alapuló meggyőződés, hogy Isten a szeretet:
1Jn 4,16b Szeretet az Isten; aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne.
Én 8,7a Tengernyi víz sem tudja eloltani a szerelmet, folyamok sem tudják elsodorni…
Iz 43,1-2 1Most pedig így szól az Úr, a te teremtőd, Jákob, és a te formálód, Izrael: »Ne félj, mert megváltottalak! Neveden szólítottalak, az enyém vagy. 2Ha átkelsz a vizeken, én veled vagyok, és ha a folyókon, azok nem borítanak el; ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg téged.
– Isten erős, el nem múló és kiválasztó szeretettel teremtett engem, mindent tud rólam, minden foglalkoztatja, ami velem kapcsolatos, és egészen konkrét, részletes, személyre szabott és boldogító életterve van számomra (Kovács Gábor atya: még arról is van véleménye, hogy melyik buszra szálljak), amit viszont hittel kell megragadni, majd hittel meg is kell megvallani, azaz tanúságot (vallást) kell tenni róla: Róm 10,9 Ha tehát a száddal vallod, hogy »Jézus az Úr!«, és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halottak közül, üdvözülsz.
– A szerető Isten és a hívő ember keveredés nélküli, de szétválaszthatatlan egysége, közössége Jézus Krisztus isteni és emberi természetének mintáját követi.
– A témához kapcsolódnak Jose Prado Flores könyvei: 1. Menjetek és hirdessétek az Evangéliumot a megkeresztelteknek. Fülöp-kurzus; 2. Hogyan evangelizáljuk a megkeresztelteket? Pál-kurzus
– hitébresztő (reiniciációs) katekézis (Élet a Lélekben Szeminárium, Fülöp-kurzus, Alfa-kurzus + Manna Percek kisvideók)
Kérdések: Utam a személyes Istenhez? Mi inspirált, és mi akadályozott leginkább ezen az úton?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése